10 Fejezet:Love...this is the end.

• Ellyson

-Hova megyünk?-kérdeztem a sötét folyosón "tipegve". Sajnos átöltözni nem tudok, így a magassarkúmban elég hangosan járkáltam a kövön Connor mögött.  Nem felelt, egyik folyosó végén lefordultunk ahol egy lift volt. Connor megnyomta az egyik gombot majd kinyílt a lift ajtaja. Megfogta karom és behúzott. Megnyomta  a legfelső emeletet jelölő gombot és elindult a lift.Mikor felértünk az ajtó kinyillódott és egy nagy szobában találtam magam. Egy régi kanapé állt a szoba közepén mellette egy lámpa. Egy erkélyajtó is volt, ami nyitva volt. Közelebb léptem és kiléptem az erkélyre.

Egyből a korláthoz siettem és lenéztem. Nagyon magasan voltunk és az embereket alig lehetett látni. A magasságtól kissé megszédültem és már majdnem elestem mikor egy kar derekamnál fogva megtartott és átölelt és fejét vállamra rakta. Oldalra billentettem fejemet és Connort néztem. 

-Gondoltam megmutatom ezt neked....itt olyan nyugis...lehet gondolkodni.-mondta félmosolyra húzva száját majd szemembe nézett. Arcunk elég közel volt egymáshoz így megtudtam csodálni gyönyörű íriszeit.

-Milyen erőről beszélt apukád?-kérdeztem mire Connor vett egy mély levegőt

-Sejtettem,hogy ezt meg fogod kérdezni.-a távolba meredve folytatta- Van egy képességed mellyel ha nagyon koncentrálsz tudsz mozgatni tárgyakat. De ehhez nagy összpontosítás szükséges, és persze türelem.-mondta majd  tekintete visszasiklott rám. 

-És miből gondoljátok,hogy én erre képes vagyok?

-Már egy jó ideje megfigyelünk, és volt már ennek pár jele.-Connor látva értetlen tekintetemet hozzátette-mint például testnevelés órán. Mindig nagyon jó vagy benne, egyszer sem megy félre kosárra dobásnál a labda. Úgy,hogy nem tudsz róla használod az erődet. 

-Ó szóval nektek kosárra dobáshoz kellek?-kérdeztem nevetve, mire ő is elmosolyodott és állát ismét vállamon támasztotta meg.

-Nem, ez csak egy példa volt. Agustin azt szeretné ha segítenél nekünk a vámpírok ellen, persze ez nem kötelező!-mondta 

-Értem...Connor?

-Hm?-gondoltam itt az alkalom, most megkérdezem.

-Te csak emiatt akartál jóba lenni velem?...vagyis most is csak emiatt vagy?...hogy segítsek...-Connor ölelése szorosabbra váltott, izmai megfeszültek. Fejemet oldalra fordítva tekintetét kerestem. Az erkélyről lefelé bámult....ahogy én is lenéztem megpillantottam két alakot. A két alak ölelkezett és megcsókolták egymást, majd szétváltak....és ekkor megláttam kik azok.

-Ronney...és Cody..-mondtam ki hangosan. Connor szorítása már eléggé fájt így felszisszentem. 

-Bocs..-mondta majd elengedett.-Most jobb ha megyünk.-mondta. Totál össze volt zavarodva. Látszott rajta. Idegesen hajába túrt majd elindult a lift fele. követtem és beszálltunk a fémdobozba.

-Connor állj meg kérlek!-siettem utána a liftből kiszállva. Nagyon gyorsan haladt és már nem tudtam követni. Megálltam és a falnak támaszkodva levettem magassarkúm, majd kezemben fogva siettem a utána. Hamar utolértem futva.
-Connor!-karján rántottam egyet és felém fordult. Szemei csalódást tükröztek és haragot.
-Mi...miért baj, hogy ők együtt vannak?-kérdeztem halkan. Mélyen szemembe nézett majd keze rátalált enyémre és megszorította. Pár pillanatig így maradtunk, majd elkezdett a szoba felé húzni ahonnan jöttünk. Belépve a szoba ajtaján az ágyhoz mentem amit már a napfelkeltétől jobban láttam. A nap sugarai aranyszínnel töltötték meg a szobát. Connor mellém lépett.
-Hamarosan érted jönnek és ha akarod elkezdheted a tanulást, hogy hogyan tudd kezelni az erőt-mondta majd már az ajtó felé indult, mikor utánaszóltam
-Connor...-megállt és háttal nekem elkezdett beszélni.
-A húgom és én királyi vérvonalba tartozunk. A királyi vérvonal tagjainak tilos közelebbi kapcsolatba kerülni a segédekkel. A segédek harcosok, a csatákban általában minket védenek.Azért nevezzük őket segédeknek mert a királyi vérvonalt segítik már évszázadok óta. Több ilyen hely van, ahol vannak királyok és nekünk csak velük lehet viszonyunk. Cody segéd....most már érted? Ronneynak semmi köze nem lehet hozzá...ha ez kitudódik az életével fizethet.-Connor megfordult és egyenesen rám nézett.
-És én minek számítok?-kérdeztem. Connor arcára kiült a szomorúság.
-Te is segéd vagy, csak magasabb rangú....-mondta majd kissé esetlenül kisétált a szobából.

* * * 

• Cody: 

-Fél óra múlva menjetek Ellysonhoz. Ha akarja vezessétek az edzőterembe és kezdjétek el az alapok megtanítására.-mondta Agustin. A mellettem álló sráccal csak bólogattunk.
-Rendben. Elmehettek.-mondta majd kiléptünk a szobából. A folyosón szétváltunk. Én a könyvtár felé tartottam, hogy azt a félórát eltöltsem, mikor Connor jött velem szembe.
-Hello!-köszöntem mosolyogva ő viszont dühösnek látszott. Lépteit felgyorsította felém. Kezét nyakamra helyezve a falnak nyomott.
-Connor mi bajod?-Eddig egész jóba voltunk. Az "Ellyson megkeresése" munka elég jól összekovácsolt minket.
-Ha még egyszer a húgom közelébe mész....én kinyírlak!-mondta majd elengedte nyakamat, én pedig fellélegeztem.
-Te honnan tudsz róla?-néztem rá meglepetten.
-Láttalak ma titeket. Hagyd őt békén!-mondta halkan, nehogy bárki meghallja.
-Te ezt nem értheted...ez nem ilyen egyszerű....szeretem.-mondtam a fejemet csóválva. A gondolatát se bírtam,hogy többet ne érjek hozzá Ronneyhoz.
-Ó tényleg? Ha ez kitudódik Ronney meghal! Ha szereted engedd el, ne kockáztasd az életét!-mondta majd megfordult és ott hagyott. Folytattam utamat a könyvtárba és igyekeztem kiverni Connor szavait a gondolataimból. A könyvtárhoz érve leültem az egyik könyvsor melletti kis fotelra. Előhúztam rajzfüzetem, melyet még mielőtt Agustinhoz indulva vettem magamhoz. Elkezdtem vonalakat húzogatni.Fél órával később már kész is lettem, és csak ekkor néztem meg rajzom mit is ábrázol.

Előkaptam a mobilom és a képek közte keresgélni kezdtem. Ahogy megtaláltam a keresett képet elmosolyodtam.

-Ronney...-igaza van Connornak...ha meg akarom védeni..azt csak úgy tudom ha elengedem...bármennyire is fájni fog. Így jobb lesz. Azt nem tudnám elviselni, ha valami baja esne..miattam....