6 Fejezet:A titok

-Nem hiszem el...-mondta Jessica és kezét még mindig arca előtt tartotta és sírt. A hátát simogató Alexre néztem.
-Alex ugye nem te csináltál vele valamit?-kérdeztem mogorván. Alex meglepetten nézett rám.
-Mi? Nem! Az előbb találtam itt sírva a telefonját szorongatva.-Alexen látszott, hogy őszintén beszél. A síró Jessre pillantottak mind ketten. A kezében egy telefont szorított, de olyan erősen, hogy a képernyője megkarcolódott a körmei miatt. Megpróbáltam kivenni a telefont a kezéből és erre felnézett. Kisírt kék szemei szomorúan csillogtak a könnyektől.
-Nem igaz....nem lehet igaz...-mondta a telefont nézve. Ránéztem a képernyőre melyen egy üzenet volt, majd olvasni kezdtem...

-Te jó ég!-mondtam, majd a szám elé kaptam a kezemet. Alex kikapta a kezemből a telefont és elkezdte olvasni a sorokat. Az üzenet tartalmában az állt, hogy Jess szülei...
-Meghaltak-mondta ki Alex és elképedve meredt a telefonra.
-Nem! Ez nem igaz!-kezdett el sikongatni Jessica, mellé ültem és magamhoz húzva átöleltem.
-Nyugi Jess...-Alex nem tudta mit csináljon. Sajnálkozva nézte ahogy Jessie sír.
-Hívj egy tanárt, vagy valakit!-mondtam Alexnek aki bólintott és futva megindult a folyosó jobb oldala felé. Léptei visszhangoztak a kövön. Mindenki órán volt, mivel már becsengettek pár perce, így a csöndet egyedül Jess zokogása és Alex léptei töltötték be. Pár perc elteltével megjelent Alex az igazgatónővel az oldalán.
-Jaj istenem...Jessica... gyere kérlek.-mondta és átkarolta jesst, aki elengedett engem és elindultak az igazgatónővel.
-Nyugodj meg, Minden rendben lesz.-mondta a nő, és visszanézett ránk.
-Köszönöm, hogy szóltatok. Menjetek órára.-felelte az igazgató és befordultak az egyik oldalon Jessievel, aki szipogva haladt.
-szegény.-mondtam ki ami eszembe jutott. Rettenetesen sajnáltam Jessicat. Én nem bírnám ki ha elveszteném a szüleimet. Főleg, hogy egyzserre mind kettőt. Ez a tragikus autóbaleset, biztos egy életen át elkíséri Jesst, és emiatt nagyon sajnáltam. Beleképzeltem magam Jess helyébe. Azt vettem észre, hogy Alex elém áll és egyik kezével arcomról letöröl valami nedveset. Ekkor jöttem rá,hogy sírok. Pár könnycsepp elhagyta szememet, Alex pedig átkarolt. Megöleltem, és kissé fura volt, mivel valószínű most először ölelt, meg Alex úgy egy lányt, hogy "véletlenül" ne csúszott volna lejjebb a keze.
-Jól vagy?-kérdezte miután elengedett.
-Én igen, de ő....-abba az irányba néztem ahol Jess és az igazgatón az előbb elsétáltak.-ő nem.-fejeztem be a  mondatot.
-Gyere-mondta, majd elindultunk az osztályterem felé.
-Várj, én még tesicuccban vagyok.-mondtam mire Alex tetőtől talpig felmért. A fehér feszülős polóm középen az iskola logójával és egy kék rövidnadrágban voltam.
-Akkor az öltöző felé.-mondta majd arra vette az iránt én pedig mentem utána.
-Kint megvárlak.-mondta mikor a lány öltöző előtt voltunk. Alexre néztem aki kissé mintha elgondolkodott volna.
-Habáár...még sosem jártam a lány öltözőben.-mondta.
-És nem is fogsz.-mondtam majd igyekeztem befutni az ajtón, de elkapott a derekamnál fogva és elkezdett a levegőben pörgetni.
-Alex...ne megszédülök.-mondtam halkan nevetve, de azért csak nem hagyta abba.
-Lehánylak!-mondtam mire végre nevetve letett.
-Na akkor itt kint várj.-jelentettem ki határozottan és bementem gyors átöltözni.

* * * 

Az osztályteremben voltunk, bár csak kicsöngetés előtt nem sokkal értünk vissza. A tanár megértette és nem írt be igazolatlant. Szünetbe a szendvicsemet ettem és átjött a termünkbe Ronney.

-Szia!-mondta mosolyogva.Ebben a pillanatban ért oda Lucy, Cody és Connor is.

-Hogy van Jess?-kérdezte Lucy, és egyedül Ronney nézett értetlenül. Connor elmagyarázta neki gyorsan így 2 perccel később már ő is értette.

-Nincs jól. Nagyon sírt.-mondtam mire mind elszomorodtunk. Mind bele tudtuk képzelni magunkat Jess helyzetébe és emiatt a hangulatunk nem volt túl vidám.

* * * 

-Akkor holnap szia.-köszöntem el Alextől a házunk előtt állva. 

-Szia.-megölelt majd továbbment, én pedig bementem a kapunkon. A ház előtt a lépcsőn megálltam és leültem egy kis időre. A kis kertünkben álló fát néztem, aminek ágain hó volt. Mostanában rengeteget esett a hó, nem csoda, hisz tél van. Ami viszont furcsa, hogy a nővéremmel nem mentünk el a szokásos téli programunkra. Ez általában abból állt, hogy a nővérem egyik hétvégén korán felébresztett és elmentünk a kora dél előtti órákban a kori pályára. Mivel hétvégén kora reggel szinte senki nem járt oda, így elfoglalhattuk az egész jégpályát. Ilyenkor sokat szoktunk beszélgetni és persze nevetgélni. A korizós program délig szokott tartani. Utána a Nando's ba megyünk és megebédelünk. Délutáni programunk pedig egy jó hógolyózás, hóember építés szokott lenni a közeli erdőben. A nap végét pedig a kihagyhatatlan forró csoki szokta zárni a Starbucksban. Az ottani forró csoki sosem megy ki a fejemből, az egyik kedvencem, viszont a legjobban csak a nővérem társaságában tudom élvezni.

 Ezt a napot eddig minden évben véghez vittük. Most viszont nem hiszem, hogy így lesz. Mindig karácsony előtt szokott ezzel meglepni Sidney, viszont az már elmúlt. Felálltam a lépcsőről és bementem a házba. Sálamat, sapimat,cipőmet és kabátomat lerángattam magamról, majd elindultam az emeletre a táskámmal a vállamon. A nővérem szobájának ajtaja nyitva volt, elindultam felé majd meghallottam egy beszélgetést.

-De most akkor mit akarsz csinálni?-kérdezte egy hang, azt hiszem Sidney legjobb barátnője volt Lory. Nem törődve a beszélgetésükkel tovább haladtam a szoba felé.

-Ellyson tudja?-kérdezte egy másik hang(azt hiszem Clary,szintén Sidney jó barátnője) Megtorpantam, és a falnak dőlve hallgatóztam.

-Nem, dehogy nem mondhatom el neki, akkor kiborulna.-hallottam nővérem hangját. Bepillantottam a szobába, de próbáltam úgy, hogy ne lássanak meg.

Jól sejtettem. Sidney az ágyon hason fekve volt, éppen Claryt nézte. Mögötte Lory ült az ágyon. Gyorsan visszahúztam a fejem mielőtt meglátnának. De mit titkol előlem a nővérem???

-Mondjuk az igaz, én sem fogadnám nagy lelkesedéssel ha a.....-Clary nem fejezte be a mondatot, mivel én hülye nekimentem a kis asztalnak amin a váza elburult és a földre esett. Szerencsére nem tört el, így gyors visszaraktam majd lefutottam az emeletre, pont időben, mert a három lány a szobából kifele sietett. Az ajtó előtt megálltam és a csizmámat vettem a kezembe mintha éppen most húztam volna le. Clary,Sidney és Lory leértek és engem néztek. Próbáltam úgy tenni mint aki semmit sem hallott a beszélgetésből és csak most ért haza.

-Sziasztok. Elég hideg van kint.-mondtam majd a szobám felé mentem. A nővérem arcáról simán le lehetett olvasni a megkönnyebbülést, hogy nem hallottam semmit. 

* * * 

Dél után, miközben a cuccaimat pakoltam be egy bőröndben, ugyanis holnap indulunk a tóhoz, reggel korán így csak most van időm erre. Persze nem igen tudtam figyelni rá, hogy mit pakolok el, mivel végig a nővérem járt az eszembe. Pontosabban az, hogy vajon mit titkol előlem? Akárhogy gondolkodtam semmi nem jutott eszembe, így miután becsomagoltam, úgy döntöttem áthívom Trevort filmezni. Filmek téren ő profi. Szinte mindent látott már. A telefonomért nyúltam és kikerestem a névjegyzékből majd már hívtam is.

-Szia csajszi! Mizujs?-szólt bele vidám hangon a telefonba

-Szia Trevi! Nem jössz át filmezni?-Mostanában Trevort ezzel a becenévvel idegesítem☺

-Átmegyek ha nem hívsz Trevinek! Olyan ciki.-Egyet nevettem majd hazudtam ☺

-Rendben. Milyen filmet hozol?

-Viszek többet és majd választunk. Na indulok, 10 perc és ott vagyok.

-Rendben siess szia.-Letettük a telefont, majd a bőröndömet félre rakva elpakoltam a földön vagy szanaszét heverő ruháimat és lementem a konyhába. Egy csipszes zacskóval, egy tál nápolyival és dinó meg maci alakú gumicukorral tértem vissza a szobámba, mikor csöngettek.