10 Fejezet:Love...this is the end.

• Ellyson

-Hova megyünk?-kérdeztem a sötét folyosón "tipegve". Sajnos átöltözni nem tudok, így a magassarkúmban elég hangosan járkáltam a kövön Connor mögött.  Nem felelt, egyik folyosó végén lefordultunk ahol egy lift volt. Connor megnyomta az egyik gombot majd kinyílt a lift ajtaja. Megfogta karom és behúzott. Megnyomta  a legfelső emeletet jelölő gombot és elindult a lift.Mikor felértünk az ajtó kinyillódott és egy nagy szobában találtam magam. Egy régi kanapé állt a szoba közepén mellette egy lámpa. Egy erkélyajtó is volt, ami nyitva volt. Közelebb léptem és kiléptem az erkélyre.

Egyből a korláthoz siettem és lenéztem. Nagyon magasan voltunk és az embereket alig lehetett látni. A magasságtól kissé megszédültem és már majdnem elestem mikor egy kar derekamnál fogva megtartott és átölelt és fejét vállamra rakta. Oldalra billentettem fejemet és Connort néztem. 

-Gondoltam megmutatom ezt neked....itt olyan nyugis...lehet gondolkodni.-mondta félmosolyra húzva száját majd szemembe nézett. Arcunk elég közel volt egymáshoz így megtudtam csodálni gyönyörű íriszeit.

-Milyen erőről beszélt apukád?-kérdeztem mire Connor vett egy mély levegőt

-Sejtettem,hogy ezt meg fogod kérdezni.-a távolba meredve folytatta- Van egy képességed mellyel ha nagyon koncentrálsz tudsz mozgatni tárgyakat. De ehhez nagy összpontosítás szükséges, és persze türelem.-mondta majd  tekintete visszasiklott rám. 

-És miből gondoljátok,hogy én erre képes vagyok?

-Már egy jó ideje megfigyelünk, és volt már ennek pár jele.-Connor látva értetlen tekintetemet hozzátette-mint például testnevelés órán. Mindig nagyon jó vagy benne, egyszer sem megy félre kosárra dobásnál a labda. Úgy,hogy nem tudsz róla használod az erődet. 

-Ó szóval nektek kosárra dobáshoz kellek?-kérdeztem nevetve, mire ő is elmosolyodott és állát ismét vállamon támasztotta meg.

-Nem, ez csak egy példa volt. Agustin azt szeretné ha segítenél nekünk a vámpírok ellen, persze ez nem kötelező!-mondta 

-Értem...Connor?

-Hm?-gondoltam itt az alkalom, most megkérdezem.

-Te csak emiatt akartál jóba lenni velem?...vagyis most is csak emiatt vagy?...hogy segítsek...-Connor ölelése szorosabbra váltott, izmai megfeszültek. Fejemet oldalra fordítva tekintetét kerestem. Az erkélyről lefelé bámult....ahogy én is lenéztem megpillantottam két alakot. A két alak ölelkezett és megcsókolták egymást, majd szétváltak....és ekkor megláttam kik azok.

-Ronney...és Cody..-mondtam ki hangosan. Connor szorítása már eléggé fájt így felszisszentem. 

-Bocs..-mondta majd elengedett.-Most jobb ha megyünk.-mondta. Totál össze volt zavarodva. Látszott rajta. Idegesen hajába túrt majd elindult a lift fele. követtem és beszálltunk a fémdobozba.

-Connor állj meg kérlek!-siettem utána a liftből kiszállva. Nagyon gyorsan haladt és már nem tudtam követni. Megálltam és a falnak támaszkodva levettem magassarkúm, majd kezemben fogva siettem a utána. Hamar utolértem futva.
-Connor!-karján rántottam egyet és felém fordult. Szemei csalódást tükröztek és haragot.
-Mi...miért baj, hogy ők együtt vannak?-kérdeztem halkan. Mélyen szemembe nézett majd keze rátalált enyémre és megszorította. Pár pillanatig így maradtunk, majd elkezdett a szoba felé húzni ahonnan jöttünk. Belépve a szoba ajtaján az ágyhoz mentem amit már a napfelkeltétől jobban láttam. A nap sugarai aranyszínnel töltötték meg a szobát. Connor mellém lépett.
-Hamarosan érted jönnek és ha akarod elkezdheted a tanulást, hogy hogyan tudd kezelni az erőt-mondta majd már az ajtó felé indult, mikor utánaszóltam
-Connor...-megállt és háttal nekem elkezdett beszélni.
-A húgom és én királyi vérvonalba tartozunk. A királyi vérvonal tagjainak tilos közelebbi kapcsolatba kerülni a segédekkel. A segédek harcosok, a csatákban általában minket védenek.Azért nevezzük őket segédeknek mert a királyi vérvonalt segítik már évszázadok óta. Több ilyen hely van, ahol vannak királyok és nekünk csak velük lehet viszonyunk. Cody segéd....most már érted? Ronneynak semmi köze nem lehet hozzá...ha ez kitudódik az életével fizethet.-Connor megfordult és egyenesen rám nézett.
-És én minek számítok?-kérdeztem. Connor arcára kiült a szomorúság.
-Te is segéd vagy, csak magasabb rangú....-mondta majd kissé esetlenül kisétált a szobából.

* * * 

• Cody: 

-Fél óra múlva menjetek Ellysonhoz. Ha akarja vezessétek az edzőterembe és kezdjétek el az alapok megtanítására.-mondta Agustin. A mellettem álló sráccal csak bólogattunk.
-Rendben. Elmehettek.-mondta majd kiléptünk a szobából. A folyosón szétváltunk. Én a könyvtár felé tartottam, hogy azt a félórát eltöltsem, mikor Connor jött velem szembe.
-Hello!-köszöntem mosolyogva ő viszont dühösnek látszott. Lépteit felgyorsította felém. Kezét nyakamra helyezve a falnak nyomott.
-Connor mi bajod?-Eddig egész jóba voltunk. Az "Ellyson megkeresése" munka elég jól összekovácsolt minket.
-Ha még egyszer a húgom közelébe mész....én kinyírlak!-mondta majd elengedte nyakamat, én pedig fellélegeztem.
-Te honnan tudsz róla?-néztem rá meglepetten.
-Láttalak ma titeket. Hagyd őt békén!-mondta halkan, nehogy bárki meghallja.
-Te ezt nem értheted...ez nem ilyen egyszerű....szeretem.-mondtam a fejemet csóválva. A gondolatát se bírtam,hogy többet ne érjek hozzá Ronneyhoz.
-Ó tényleg? Ha ez kitudódik Ronney meghal! Ha szereted engedd el, ne kockáztasd az életét!-mondta majd megfordult és ott hagyott. Folytattam utamat a könyvtárba és igyekeztem kiverni Connor szavait a gondolataimból. A könyvtárhoz érve leültem az egyik könyvsor melletti kis fotelra. Előhúztam rajzfüzetem, melyet még mielőtt Agustinhoz indulva vettem magamhoz. Elkezdtem vonalakat húzogatni.Fél órával később már kész is lettem, és csak ekkor néztem meg rajzom mit is ábrázol.

Előkaptam a mobilom és a képek közte keresgélni kezdtem. Ahogy megtaláltam a keresett képet elmosolyodtam.

-Ronney...-igaza van Connornak...ha meg akarom védeni..azt csak úgy tudom ha elengedem...bármennyire is fájni fog. Így jobb lesz. Azt nem tudnám elviselni, ha valami baja esne..miattam....

9 Fejezet: Story of Ronney and Cody...

Connor rám nézett én pedig még mindig nem értettem az egészből semmit annyi meg annyi kérdésem volt..
-El...tudom,hogy ez most furcsa,de mindent elmagyarázok.-mondta majd egy kis bólintással beleegyeztem.
-Hogy kerültünk ide?-kérdeztem kíváncsian.-És egyáltalán mi ez a hely?-tettem hozzá.
-Ezt a helyet Summermoon-nak hívják és az átjárón keresztül jöttünk ide. Másképp nem lehet megközelíteni. Ez a hely nem a földön van. -mondta közben arcomat fürkészte. Ez bolond? Mi az hogy nem a földön? Mi ez valami Narnia? Csak ellenkezőleg...ott nyárból télbe csöppennek át itt meg télből nyárba, na meg nem egy nyakláncon keresztül, hanem egy szekrényen. De most komolyan itt is lesznek beszélő állatok? Meg gonosz boszi?? Te jó ég! Tuti fix, hogy álmodom! Vagy nagyon bevertem a fejem! Igen valamelyik biztosan...
-Nem hiszel nekem-szakította meg Connor a gondolkodásomat.
-Már,hogy hinnék? Ez amit mondasz lehetetlen!-mondom hitetlenül és a kezemet a fejemhez emelve dörzsölöm a szemeimet.
-Mit csinálsz?-kérdezi
-Próbálok felébredni...ez nem a valóság!-győzködöm magam, és továbbra is sikertelenül próbálkozok, abban reménykedve,hogy egyszer csak felébredek.Ám ez nem jön be.-Csípj meg!-fordulok Connor felé.
-Mi?..nem. Figyel ez a valóság.-Connor megfogja a kezem és mélyen szemembe néz,amitől kiráz a hideg.-Gyere velem!-mondja majd az erdő egyik ösvénye felé kezd vonszolni. Nem kérdeztem meg hova megyünk, mert féltem valami hasonló hülyeséggel áll elő ezért inkább, csak mentem utána. Végtére is ha egy álom akkor mégis mi veszteni valóm van? Legalább az biztos, hogy kreatívakat álmodok☺

*  *  *

10 perc gyaloglás után az ösvény végére értünk és egy pillanatra megtorpantam mikor egy várost láttam meg. A házak többsége kertes ház volt, de akadt tömb ház is. Mivel mi egy domb tetején álltunk így beláttam az egész területet. Nem volt túl nagy de nem is túl kicsi. A város közepén egy hatalmas palota állt. A házak és az épületek azt vették körül. Ami viszont furcsa volt, hogy az egész város egy nagy kerítéssel volt körbevéve. De miért? Connor elindult  a város felé én pedig utánna mentem a kezemben fogva a téli kabátom amit még idefele vettem le. Connor egy kapuhoz ment ahol egy férfi állt.
-Üdv Wayland herceg!-köszöntötte Connort majd kinyitotta a kaput. Mi??? Herceg? A pasasnak tovább siklott a tekintete rám és elkerekedett a szeme.
-Te jó ég! Miss Morgen! Örülök,hogy megismerhetem!-mondta mosolyogva. Itt ennyire tisztelik az illemet? Hát jó tudni.
-Jó napot!-köszöntem kissé bátortalanul majd gyors beslisszoltam a kapun Connor mellé, majd elindultunk a köves úton, amin csak úgy kopogott a magassarkúm. Miközben végig sétáltunk az utcan szorosan Connor mellett haladtam mert egyre inkább feltűnt,hogy az utcán lévők mind engem bámulnak.
-Miért néz mindenki engem?-kérdeztem Connort suttogva.
-Mert ismernem. Tudják ki vagy.-mondta miközben befordult egy utcán én pedig követtem.
-Biztos,hogy nem. Még sosem láttam őket.-mondtam majd végignéztem az utcán amin végig mentünk. Előttünk egy kis lány épp a kőre rajzolt krétával. Érkezésünkre felkapta a fejét, majd elmosolyodott.

-Connor!-mondta majd felénk rohant és megölelte. Connor adott egy puszit a fejére mosolyogva.

-Szia Nockole!-mondta a kislánynak. 

-Connor, connor amíg nem voltál itt, itt voltak a vámpírok! Tudnak Ellysonról.-mondta a kislány kevésbé mosolyogva.

-Mi?-kérdeztük egyszerre Connorral. 

-Milyen  vámpírok? És honnan ismer engem mindenki?-kérdeztem.

-Jujj te vagy az!-mosolygott rám a kislány.

-Az én nevem Nickole Pieters! Sokat hallottam rólad. Tudod már használni a képességedet?-kérdezte mosolyogva Nickole. Kár hogy fogalmam sem volt miről beszél.

-Nickole...nekünk most mennünk kell, de majd később beszélgettek Ellyvel. Jó?-kérdezte Connor a kislány vállát fogva.

-Hát jó. Sziasztok!-köszönt el majd megőlelte Connort és befutott ugrándozva az egyik házba. 

-Connor mostmár tényleg magyarázd el mi ez az egész!-mondtam felé fordulva, de nem válaszolt csak elindult tovább az úton. Tudta, hogy követni fogom. Párszor hátra pillantott, hogy megbizonyosodjon róla aztán pár utcán keresztül sétálva(aminek meg is lett at eredménye, úgy fáj a lábam a magassarkúba) a nagy palota bejáratához értünk. Connor kinyitotta az ajtót, majd beinvitált. A palota belseje egyáltalán nem egy kőkorszaki épületnek nézett ki. Modern volt. Afféle nagy hal szerüségben voltunk ahol még számítógép és TV is volt. Pár kanapé és asztal is társult a halhoz. A melegszínű bútorokat kiegészítette az élénk narancssárga függönyök. A levegőnek levendula illata volt, gondolom az asztalon lévő vázában a virág miatt. Connort követve egy lépcsőn felmentem majd még egyen. Két felé ágazó folyósó volt és Connort követve a jobb oldalin haladtam végig, mikor hirtelen Ronney jött velünk szembe. 

-Ronney!-mondtam majd odsiettem hozzá és mosolyogva átöleltem. Kibontakoztam Ronney öleléséből, aki Connorra nézett majd vissza rám.

-Örülök,hogy többet nem kell titkolózni előtted! Most már  mindent tudsz.-mondta mosolyogva.

-Igazából...azt akartam,hogy Agustintól tudja meg.-mondta Connor mellém állva. Persze ebből a nagy titkolózásból se értettem semmit, de már kezdem megszokni☺ Na meg még mindig nem tudom,hol vagyok!? Oké, tudom Summermoon, de akkor is ilyen hely nem létezik könyörgöm!!!

-Ó akkor minél hamarabb!-mondta Ronney és intett,hogy kövessük. Connor mellett haladva több ajtót  is elhagytunk, és több folyosón is befordultunk mire megérkeztünk egy nagyobb ajtóhoz, amin kopogtató volt. Ronney megrázta  a kopogtatót, majd a kilincsre téve kezét kinyitotta a nagy szürke ajtót.

Belépve az ajtón egy nagy nappali féle fogadott minket, de dolgozó szobának is lehetne mondani. A fal bordóra volt festve, a bal oldalon egy hosszú könyvespolc volt, amellett pedig egy kanapé. A szoba közepe fele egy asztal és 3 fotel helyezkedett el, a szoba ablak felőli részénél egy nagy íróasztal volt, rajta sok papírral és a papírokkal tevékenykedő férfi ült az íróasztalnál a bőrszékében. Az érkezésünkre megfordult és egy mosoly terült el arcán.

-Drága Miss Morgen!-mondta majd intett,hogy üljek le. Eléggé megijedtem, pedig nem igazán volt rá okom. Egyáltalán nem nézett ki gonosznak a pasas, meg nem egy kínzó székre akart leültetni, de valamiért megrémültem. Hátrább léptem és az ajtó után akartam nyúlni, de megfogta valaki a kezem...

-Nyugodj meg nincs baj.-suttogta a fülembe az ismerős hang és szorosan megszorította a kezemet. Mivel már a férfi leült az egyik fotelba, elengedtem Connor kezét és leültem. Connor a hozzám közel lévőbe ült, Ronney pedig az eddigi helyén állt és egy mosolyt eresztett felém.

-Nos....nyilván kíváncsi vagy rá, hogy mit keresel itt és, hogy kerültél ide. Elmagyarázom...-mondta a férfi magabiztos barátságos hangon.-Az első amit tudnod kell,hogy az én nevem Agustin Waylen és ezen a helyen Summermoon-ban én vagyok a király...

* * * 

A szobában ahol az ágyon feküdtem csend volt. Egyedül a tűz ropogása hallatszott a kandallóból. A sötétséget csak a hold és a tűz világossága enyhítette. Gondolatban már vagy hatodszorra elmélkedek azon a dolgon amit Agustin mondott. Még mindig nehezen tudom felfogni! Fejemben újra meg újra felcsendül az a mondtata...

"-Te különleges vagy! Már kevesen vannak akik ezzel a képességgel rendelkeznek és te egy vagy közülük!."-Ez az egész közeledés Connor felől csak is amiatt volt, hogy elhozhasson ide, hogy itt szembesüljek azzal,hogy nem csak a mi világunk létezik, több ilyen bolygó van amikre hasonlóan el lehet jutni. És persze mint minden kis történetben itt is vannak "rosszak" és "jók". Szerencsére én az utóbbinál kötöttem ki. A "rosszak" más néven a vámpírok egy másik bolygón élnek...

"-Ők szörnyetegek! Mindenkiből kiszívják az életet és nem kímélnek senkit! Már több évszázada fékezzük meg őket, hogy megszerezzék a ti bolygótok kulcsát, de ez egyre nehezebb.-mondta Agustin és a szemében fájdalom tükröződött.

-De mi közöm ehhez nekem?-Lehet kissé bunkó voltam,hogy ilyen helyzetbe csak az én pozícióm érdekel, de nem értettem ezt miért nekem mondja el?Agustin felállt a fotelből és az íróasztalnak támaszkodva felém fordult.

-Mert, csak te segíthetsz!-mondta határozottan és nagyon figyelve reakciómat, amit igyekeztem leplezni. Nem szeretek kiismerhető lenni.

-De miért én?-kérdeztem a férfit nézve.

-Mert már szinte senki nem birtokolja azt a képességet ami neked van!-mondta miközben töltött magának az asztalon lévő italból és visszaállt eredeti helyére.

-De miért nem?És mi ez a képesség?-kérdeztem kimért hangon,hogy nem érződjön hangomból,hogy mennyire kíváncsi vagyok.

-Mert egyre kevesebb ember születik ezzel a képességgel. Viszont ez az erő tanítható, persze csak részben. Akik megtanulják azok akárhogy is,de sosem lesznek olyan jók benne mint azok akik már evvel születtek. És persze a tanulása hosszú időt vesz igénybe. Na meg ha nincs ki tanítja így semmit sem ér.-mondta majd az ablakon kifele nézve kortyolt egyet az italából.

-Értem.És itt ki rendelkezik ezzel az "erővel"?-kérdeztem kiemelve az erő szót. Ezzel arra utalva,hogy még mindig nem tudom mit takar.

-Itt csak én...de én is tanultam,úgyhogy nem tökéletesen. Neked viszont születésedtől fogva birtokodban állt,csak nem tudtál róla."-Tisztán vissza tudtam emlékezni az egész beszélgetésre. Nagyon zavaros az egész. De elfogadtam,hogy ez nem álom és megpróbálom kideríteni,hogy mégis mi ez az erő, és persze mi célból szükséges. Hosszas gondolkodásomban már a tűz is elaludt így szinte teljesen sötét volt. A nagy feketeségbe meredve hallottam az ajtó nyikorgását. Valaki bejött a szobába...halk léptek hallatszódnak amik felém tartottak én pedig a félelemtől megdermedve nem mozdultam és lehunyva szemem alvást színleltem. Egy alak felém hajolt és megérintette kézfejem. Végighúzta rajta kezét. Tudtam ki az. Érintése ismerős volt. Felálltam az ágyról miközben lesepertem magamról Connor kezét. Vele szembe álltam. Arcát megvilágította az ablakon beszűrődő hold fénye. Connor meg akart ölelni, de mellkasomat kezére téve eltoltam magamtól. Mégis mit képzel? Kedves volt velem csak azért,hogy elhozzon ide,most már nem kell megjátszani magát, hogy bír. 

-El....gyere velem, van egy meglepetésem...

* * *

• Ronney      

-Szerinted Ellyson segít nekünk?-kérdeztem Cody ölében ülve és fejemet feljebb fordítottam,hogy láthassam arcát, fejét félig egy kapucni takarta, tekintete rám szegeződött, én pedig megrázkódtam, szemei hatása miatt, meg a hideg is közre játszott. Idelent a pincében elég hideg van, de legalább itt találkozhatunk...
-Szerintem amint megtanulja a képességét már nem igazán akar elmenni innen. Mert mire megtanulja eltelik annyi idő míg megszereti ezt a helyet, és persze pár személy is ide fogja kötni.-felelte Cody halkan, hajamat simogatva. Fejemet elemeltem mellkasától és szembe fordultam vele, egy ideig bámultam gyönyörű szemeit melyekben mindig elveszek, majd Cody államnál fogva közelebb húzott magához és ajkaink találkoztak.

Nem ez volt már az első csókunk. Jó pár megelőzte már ezt, míg rájöttem,hogy én őt tényleg szeretem és nem csak szórakozok vele. Tisztán emlékszem az elsőre...
2 éve amikor épp a vámpírok próbálták betörni kapuinkat én még tapasztalatlan voltam. Nem igazán tudtam volna közelharcban vagy bármiféle harcban megvédeni magam, így apám és anyám leküldött a pincébe, hogy biztonságban legyek, azonban a palota pincéjéig vezető út az akkori helyemtől jó pár utcányira volt. Így a sötétben nekiálltam futni a sötét kihalt utcákon...
"-Lihegésem töltötte be az utca csendjét. Senki nem volt kint csupán én csaptam zajt. Akinek egy csepp esze volt az elbújt, vagy aki tud harcolni az harcolt, de innen messzebb. Befordultam egy utcasarkon és folytattam a rohanást. Szívem gyors ütemben vert és levegővételem is szapora volt, nagyon féltem. Eddig még sosem találkoztam vámpírral, így siettem ahogy tudtam. Már a palota közelében voltam, láttam is a bejáratot az utca végén, mikor hirtelen egy nő elém állt és karját felém lendítette. Aa ijedtségtől lefagytam és a vámpír egy szempillantás alatt lökött rajtam egyet, amitől én jó 3 méterre arrébb a földről néztem fel rá. Nem tudtam mit csináljak és nem is tudtam gondolkodni, mivel nőnek kivillantak vérvörös száján hófehér vámpírfogai amik vészesen közeledtem felém.

Előttem pár centivel hirtelen a nőre egy fiú ugrott és kihasználva a vámpírral szembeni meglepetést egy karót fúrt mellkasába, mire az többet nem mozdult. A fiú felém fordult és hozzám rohant. Én most láttam először meghalni bárkit is. Teljesen le voltam sokkolva.
-Hé...mi a neved?-mondta a fiú miközben kezével előttem legyezett. 
-A...a nevem Ronney..Waylen.-mondtam mire a fiú egy aprót bólintott.
-Az én nevem Cody Cuper. Figyelj Ronney! Nem lesz semmi baj! Most szépen felállsz!-mondta Cody én pedig követtem az utasításait. Megfogta a kezem és magához húzva megölelt. Ekkor vettem csak észre milyen gyorsan és szaggatottan veszem a levegőt. Cody kicsit eltolt magától és körülnézett, majd elindult a palota felé továbbra is a közelében tartva és átkarolva. Mikor beértünk az ajtón becsukta az ajtót majd levezetett a pincébe. Ott az erős lámpafény nagyon zavart, de valamiért megnyugtatott. Cody leültetett és mellém ült.

-Nyugodj meg már nincs veszély. Vigyázok rád!-mondta átölelve engem. Ránéztem és szemei nyugodtságának sugárzása hatott rám. Cody egyik kezével az arcomhoz ért és letörölt egy könnycseppet. Codyhoz húzódtam majd hirtelen megcsókoltam. Ez meglepte, de viszonozta."- Aznap történt, hogy később mikor apám hazajött a palotába véresen és fáradtan elmondta, hogy édesanyám meghalt. Én persze eszeveszettül sírtam és a szobámba zárkózva töltöttem jó pár hetet. Nem beszéltem akkor senkivel, keveset is ettem, de aztán ahogy sokan mondják "-Az idő begyógyít minden sebet!"Hát mindet nem, de tényleg jobb lett idővel. Most már ritkán sírok amiatt a nap miatt, de részben mosolygok is miatta, hiszen ha nem történik meg akkor nem biztos, hogy megismerem valaha is Codyt, vagy hogy megcsókolom és akkor most nem itt ülnék a pincében ahol 2 évvel ezelőtt is, és nem nyújtana folytonos biztonságot Cody ölelő karja. 

-Min gondolkozol?-kérdezte megtörve a hosszas csendet.

-Semmi különösön...-mosolyodtam el majd kissé oldalra fordulva belefúrtam fejem Cody mellkasába és beszívtam jellegzetes illatát...

A napon mikor találkoztam veled az életem megváltozott...nehéz megmagyarázni ahogy érzem magam.Megmosolyogtattál a sajátos módodon...egyre mélyebb szerelembe esek miattad minden nap. <3

8 Fejezet: A tópartnál;)

Kedves olvasók! Most a szokásosnál sokkal hosszabb résszel jelentkezem, melyre több időt szántam. Remélem elnyeri a tetszéseteket és kommenteltek.:) Természetesen mindenki véleményére kíváncsi vagyok! Ha nem tetszik valami azt is írd meg különben nem tudom min kéne javítanom :) Ja és még annyi kedves olvasók, hogyha tudtok valami nagyon jó blogot, legyetek szívesek linkben elküldeni szintén kommentba. :))) Jó olvasást!



-Tehát....3 szoba van úgyhogy egy a miénk Ellyvel és Ashleyel, srácok ti döntsétek el,hogy lesztek. A lényeg,hogy egy szobában 3 ember.-mondta Lucy miközben beterelt a mi szobánkba. A ház kívülről így nézett ki:

A mi szobánk a lányokkal pedig így:

Ez alapból is Lucy szobája volt. Mivel az ágy 2 személyes volt,így megegyeztünk, hogy 2 éjszakát Ashley két éjszakát pedig én alszok a hálózsákban. Először én alszok két napot a hálózsákban. Csak nem lehet olyan rossz ☺ Miután leraktam a cuccaimat, majd később kipakolok. Átmentem a mellettünk lévő szobába, ami így nézett ki:

Ez Lucy szüleinek a szobája volt, és be kell valljam nagyon jól be volt rendezve mind két szoba. Ebben a szobában épp Cody,Connor és Adam volt és azt próbálták eldönteni,hogy ki alszik a földön. Persze ezt ők úgy akarták megoldani,hogy....akkor vázolom a helyzetet: Cody az ágy bal oldalára ráugrott azt kiabálva "Stip stop!" Ez után Adam és Connor versengett a másik helyért és a végén az jött ki,hogy mind három fiú a földre esett. :D Én szépen átléptem a srácokat és háttal az ágyba dőltem.

-Héééé!-ordította mindhárom a földről. Feltápászkodtak majd előttem megállt mind miközben én kényelmesen feküdtem tovább.

-A következő a szitu...-kezdte Cody-.. vagy lejössz magadtól vagy mi segítünk.-mondta komolyan,de azért felfedezhető volt az arcán bujkáló mosoly.

-Hmmm.....egy tapodtat se mozdulok!-mondtam nevetve.

-Hát jó-vonta meg a vállát Adam majd megfogta a lábam a másikat meg Cody és húzni kezdtek. Egy ideig kapaszkodtam majd hirtelen megcsúszott a kezem és leestem, szememet behunytam mivel arra számítottam beverem jól a fejem, mivel pont úgy estem, de helyette valami megtartotta. Kinyitottam a szemeim és Connorral találtam szembe magam, akinek jobb karja fejemet tartotta.

-Jól vagy?-kérdezte, mire én bólintottam és ahogy felültem megpillantottam Cody és Adam megbánó és aggódó tekintetét.

-Elly... mi sajnáljuk..-kezdte Adam, de félbe szakítottam.

-Ugyan felejtsük el! Nem lett semmi baj.-mondtam rájuk mosolyogva.

-De lehetett volna.-mondta Connor komoran nézve a két fiúra akik lehajtották fejüket. Connorra néztem aki a bőröndjéhez ment és elkezdte kipakolni a cuccait. A két fiú rám nézett.

-Bocsi Ellyson!-mondta Adam sajnálkozva.

-Figyelmetlenek voltunk többet nem fordul elő.-mondta Cody is. Mi van?? Nem kell már ennyire túldramatizálni ezt az ügyet. Oké ha bevertem volna  a fejem annak komoly következményei is lehettek volna, de nem vertem be, úgyhogy nem kell ennyire sajnálkozniuk. 

-Semmi gond. Ne legyetek már ilyen komorak.-mondtam mosolyogva majd megöleltem őket és kimentem a szobából. Ahogy kiléptem becsukta valamelyikük az ajtót. Valószínű Connor mert utána meghallottam a hangját.

-Megőrültetek? Van fogalmatok róla mi lett volna ha most itt beveri a fejét és meghal? Agustintól nagy büntetést kaptunk volna!-Miről beszél Connor? Ki az az Agustin? És miért kaptak volna tőle büntetést?

-Elly!-ahogy megfordultam Aaronnal találtam szembe magam.

-Szia!-mondtam.

-Megnézed a szobákat?-kérdezte mosolyogva, mire bólintottam és a nappalin keresztül a padlásra vezető lépcsőhöz mentünk. A nappali csak úgy mint a ház többi része gyönyörűen volt berendezve. Az emeletre felérve balra egy szoba volt ami így nézett ki:

Alex az ágyon feküdt és a TV-t nézte. Érkezésemre felkapta fejét.

-Ti szobátok milyen?-kérdezte rám figyelve miközben Aaron elővett egy hálózsákot és leterítette.

-Nagyon jó.-mondtam mosolyogva

-Nálatok ki a szerencsés aki a földön alszik?-kérdezte nevetve Alex Aaronra nézve aki gúnyosan nézett vissza rá. 

-Én.-mondtam, mire Alex kinevetett.

-Most mi van? Csak nem olyan kényelmetlen.-Vagy mégis?

-Hát majd megváltozik a véleményed.-mondta Alex majd felkelt és a lépcsőn lement. Aaron lehúzta a redőnyöket így sötétség uralkodott a szobán.

-Amúgy mikor kell átadni az ajándékot Lucynak?-kérdezte miközben leült az ágy szélére, melléltem majd válaszoltam.

-Holnap. Azt tervezte lesz egy buli. Akkor felköszöntsük majd.-Aaron felém fordult mosolyogva és átkarolta a vállam egyik kezével. Aaron tényleg jó barát, már értem miért tetszik annyira Luynak ☺

-És ma mit csinálunk?-kérdezte

-Ööhm azt nem tudom. Menjünk le!-mondtam majd felálltam, de megfogta a kezem és visszahúzott, így majdnem ráestem. 

-Mi az?-kérdeztem. Aaron még mindig fogta a kezem és engem nézett

-Semmi.-mondta majd felállt és elindultunk. Ma mindenki furán viselkedik vagy én lettem bolond? Hát majd kiderül:D

-Hali!-mentem be a nappaliban levő társasághoz. Az egyik kanapén Lucy,Adam,Connor,Ashley ült. A másikon pedig ami kisebb volt Cody,Alex, és Trevor. Egy külön fotel is volt, melyet Aaron gyorsan elfoglalt. Na és akkor én hova ülök? Megvontam a vállam majd LB-m ölébe ültem.

-Mit csinálunk?-kérdeztem végignézve a társaságon.

-Épp most találtuk ki, hogy mutogatóst. -mondta Trevor mosolyogva.

-Akkor a csapatok...-kezdte Alex-..ki lesz velem? Szülinapos?-nézett Lucyra,aki bólintott jelezve,hogy vele van. 

-Én is!-mondtam, mire Alex bólintott.

-Imádnak a lányok!-mondta önelégülten mire a társaság hujjogni kezdett.

-Héjj!-mondta felháborodva.

-Na a másik két csapat hogy lesz?-kérdezte Asley. Hamar két csapat lett. Az egyik:Ashley,Aaron,Connor. A másik: Cody,Trevi,Adam. 

-Kezdünk!-mondta Alex miközben egyik karjával engem másikkal pedig Lucyt karolta át.

-Lucy tiéd a megtiszteltetés,hogy első légy.-mondta Alex, majd Lucy kitalált valamit majd felénk fordult. 1 percünk volt Alexel kitalálni, hogy Lucy mit mutat, és hát nem sikerült.

-Mi volt?-kérdeztük Alexel egyszerre.

-gyertya. Nem igaz,hogy nem találtátok ki.-mondta majd leült.

-Bénák vagytok! Mi jövünk.-mondta Trevor majd elkezdett Cody és Adam felé mutogatni, és hát ők sem tudták egy percen belül kitalálni :D

-Na ki a béna?-kérdeztem Trevire mosolyogva.

* * *

A játékot ebédig játszottuk, mert ebédkor megjött a kaja futár és mindenki nekilátott. Ebéd után egyet filmeztünk és a Lolt néztük amit a fiúk nagyon untak,de mivel Lucynak szülinapja van kénytelenek voltak végig nézni. Mire vége lett már fél 9 volt és a fiúk már így is majdnem bealudtak a filmen ezért ők mentek aludni. Még vacsorát sem ettek. Nem baj több marad nekünk☺ Vacsi közben pontoztuk a srácokat Lucyval és Ashleyel. Épp Lucyt kérdeztük ki.

-Adam?-kérdezte Ashley

-7-mondta majd rám nézett.

-Aaron?-nevettem,

-Kinyírlak.....10-mondta mire Ashley mosolyra húzta a száját.

-Alex?

-6-mondta mire mind hárman nevettünk. Alex nem néz ki rosszul, de nekem sem tetszik:D

-Cody?-kérdeztem már kissé komolyabban.

-9-mondta majd egyből leintett minket,hogy ne merjünk reagálni☺

-Connor? Trevor?-kérdezte Ashley.

-Connor 8 Trevor 7.-mondta majd rám nézett ördögien mosolyogva.

-Te jössz! És akit először kérdezek az nem más mint.....Connor?-mondta Lucy mosolyogva

-Ahjj! 10-mondtam halkan, de persze így is meghallották és mindkét lány örjöngeni kezdett.

-Naaa jól van már!-szóltam rájuk.

-Alex? Trevor?-nézett rám Ashley

-Alex 6, Trevi 7.-mondtam mire jött a következő kérdés Lucytól

-Cody?

-8-mondtam majd tovább kérdezgettek. Miután velem is végeztek Ashley jött akinél a legmeglepőbb az volt, hogy Trevornak 10-est adott úgyhogy elkönyveltük szerelmesnek :D nem volt beleszólása.☺ Miután jól kibeszéltük magunkat mi is elmentünk aludni negyed 11 kor. Lefürödtem és fogat mostam, majd bemásztam a hálózsákomba.

-Jó éjt!-mondtam mire 2 "neked is" válasz hallatszott el. 

* * *

Már vagy 4 szer ébredtem meg mikor feladtam az alvással való próbálkozást ezen a hülye helyen és inkább kimentem a szobából. Felvettem a kabátom és kimentem papucsba a ház előtti tornácra. Kint sötét volt és hideg, de jól esett a friss levegő. Elbotorkáltam a székig ami azt hiszem ott van ahol kerestem és ráültem.

-Áuu!-egy hang csapta meg fülemet mire felpattantam. A széken ülő valaki a telefonjával fényt csinált így láttam,hogy Connor az.

-Hu de megijesztettél!-mondtam majd elmosolyodott.

-Bocs, de te meg rám ültél!-mondta mire én is elmosolyodtam.

-Mit csinálsz itt kint?-kérdezte engem fürkészve.

-Nem tudtam aludni.

-Te alszol a hálózsákba?-tippelt mire bólintottam és egyet nevetett.

-ne nevess már! Nem tudtam,hogy ennyire kényelmetlen.-mondtam mire rám mosolygott. Ahww ez meg akar ölni?

-Te mit csinálsz itt kint?-kérdeztem

-A friss levegőn jobban tudok gondolkodni.-mondta majd a padlót kezdte el nézni.

-Min gondolkodsz?-kérdeztem mire rám nézett, de nem válaszolt. Csak nézett.

-Connor...ki az az Agustin?-kérdeztem a fiú reakcióját figyelve. Felpattant a székről és közelebb lépett hozzám. Eléggé megijedtem így egy lépést tettem hátra ő pedig követett. Szemei enyémbe fúródtak.

-Honnan tudsz Agustinról?-kérdezte halkan.

-Tőled. Hallottam mikor a szobában leszidtad a fiúkat. miért? -Connor halványan elmosolyodott majd felemelte egyik kezét és megsimította arcom.

-Majd megtudod.-mondta halkan és homlokomra egy puszit adott közben megfogva a kezemet. 

-Connor...-teljesen meg voltam lepődve, és ugyanakkor nem is értettem. Connor eltávolodott tőlem majd bement a házba, én pedig észrevettem,hogy van valami a kezemben amit ő rakott oda. Egy nyaklánc volt "Forever" felirattal. Nem értettem miért adta ezt nekem és hogy mi volt ez az előbbi? Miért viselkedik ilyen furcsán? Na és persze azt még mindig nem tudom, hogy ki az az Agustin és mi köze hozzám...de akárhogy is ez a kérdés áradat helyett inkább Connoron járt az agyam..pontosabban azon ahogy szája bőrömet érintette...

* * *

Reggel arra ébredtem,hogy valaki lökdös.

-Ébresztő!-mondta Ashley majd miután a fejemre húztam a párnát, kiment és bejött valaki. Az a kedves valaki rám ugrott.

-Áááuuu!-az illető felé fordultam aki nem más volt mint Alex.

-Jó reggelt csipkerózsika!-mondta  a fülembe ordítva.

-Most kinyírlak!-mondtam majd Alex elkezdett menekülni én pedig úgy ahogy voltam(macis pulcsi és rövid naci) utána futottam. A nappaliba futott én pedig utána egy párnával és azzal ütöttem. 

-Hajrá Elly!-hallottam Trevor hangját, mire felé fordultam és Alex kivette a kezemből a párnát és elkezdett vele ütni. Fordult a kocka én menekültem előle sipítozva. A folyóson futottam végig a szobáig mikor Connor jött szembe velem. Észre vett ő is és ledermedtem. Persze Alex így utolért és elkezdett tovább csapkodni a párnával. Aztán Alex nevetve  a kezembe adta  a párnát majd visszament a nappaliba mert szólt neki Aaron. Connor 3 lépés távolságra előttem nekidőlt a falnak és rám mosolygott. Szerintem eléggé elpirultam. Követtem tekintetét ami a nyakamnál állapodott meg. Megérintettem a nyakamban logó láncot és már épp kérdezni akartam valamit mikor közelebb jött és súgott valamit.

-Ma éjfélkor várlak a ház előtt. Elmondok mindent.-Ahogy beszélt lehelete csikizte arcomat, és elvesztem tekintetében, de aztán feleszméltem. Mire célzott minden alatt? Talán elmondja ki az az Agustin? Connor kikerült és elment a nappaliba én pedig gondolkodtam miközben bementem a szobába átöltözni és megcsináltam a hajam. 

* * *

Dél után miután megebédeztünk mindenki elment átöltözni szebb ruhába( mondjuk ez inkább ránk lányokra vonatkozott, a fiúk azt mondták ők így is ki vannak öltözve) A lányokkal elővettük mind a legjobb party ruháinkat és választottunk.

Az enyém lett a 4. kék színű ruha. Lucy vette fel a 2.-at azaz a rózsaszínt. Ashley pedig a jobb szélsőt a virágosat. Ezután gyors megcsináltuk a hajunk. Ami elég vicces volt :D 3-an a fürdőben a tükör előtt szerencsétlenkedtünk a hajgöndörítővel. De a végén sikerült ☺ Mikor már lement a nap kimentünk a szobából a többiekhez.  Épp az LMFAO: Sorry for party rocking című száma szólt a hifiből elég hangosan.

-Huhuuu...-mondta Alex mikor meglátott minket.-Szabad egy táncra szülinapos?-kérdezte Lucytól, aki egy pillanatra Aaronra nézett aki észre sem vette,hogy őt nézi:( majd bólintva fordult Alexhez. . Mindenki átadta Lucynak az ajándékát egy puszi és egy ölelés keretében, Lucy minden ajándéknak nagyon örült, majd ment táncolni☺Ashley mellettem állt és Trevort nézte, így azt gondoltam cselekszem. Odamentem Trevorhoz.

-Táncolj Ashleyel Trevi!-ordítottam a fülébe.A hangos zene miatt még ezt is alig hallotta. 

-Miért?-kérdezte a kólájából kortyolva. 

-Mert én azt mondtam!-mondtam mosolyogva, majd Ashley felé biccentettem.

-Hát jó.-vonta meg a vállát majd a kezembe adta a kóláját és elindult Ashley felé.  Őket néztem mikor elém állt valaki.

-Táncolunk?-kérdezte Aaron előttem állva. 

-Öhm...csak ha előtte Lucyval táncolsz!-mondtam mosolyogva

-Miért kell Lucyval táncolnom?-kérdezte 

-Mert ő a szülinapos és.... és én azt akarom!-na jó ez elég hülye magyarázat volt.:D

-De én veled akarok!-mondta morcosan, mikor Cody közeledett felénk

-De én már ígértem,hogy először Codyval táncolok.-mondtam magam mellé húzva Codyt aki csak nézett minket. Nem is tudta miről van szó. hi hi :D 

-Úgyhogy addig te menj Lucyval!-utasítottam majd elhúztam táncolni Codyt mielőtt eljár a szája. 

-Ez mi is volt?-kérdezte miközben átkarolta derekam.

-Azt hazudtam,hogy már megbeszéltük,hogy együtt táncolunk.-mondtam

-És ezt azért csináltad mert.....?-nézett rám értetlenül

-Mert nem akartam most vele táncolni.-mondtam mosolyogva. A számnak vége lett és Adam berakott egy lassú számot aminek mondjuk örültem mert Lucy és Aaron együtt táncoltak. A szám amúgy egyik kedvencem volt. Sia: My love. Cody nyakába fontam karjaim ő rákulcsolta ujjait derekamra és afféle keringőbe kezdtünk xD A mellettünk lévő párost néztem. Lucynak csak úgy csillogott a szeme ahogy Aaronnal táncolt, aminek nagyon örültem.

-Aha..már értem.-mondta Cody mosolyogva szintén Lucyékat nézve, majd mindketten egymás felé fordultunk. 

-Mit értessz az alatt,hogy érted?-kérdeztem 

-Hát,hogy Lucynak bejön Aaron.-mondta

-Cody ugye nem szólsz senkinek? Lucy kinyír ha megtudja,hogy tőlem tudod.-néztem rá kétségbe esve, mire megnyugtatott.

-Ne aggódj, nem szólok róla senkinek.-mondta mosolyogva, majd egy új szám kezdődött, amire Cody megdermedt. A szám Children Of Distance: Életjel volt.

-Cody...mi baj?-kérdeztem abba hagyva a táncolást.

-Ro....-Olyan halkan beszélt,hogy csak két betűt hallottam, de aztán bocsánatot kért és elment a konyhába. Jobbnak láttam,ha inkább hagyom ezért nem mentem utána. Hirtelen Alex,Adam és Connor előttem termett.

-Rólad álmodtam titkon az álmomban...-kezdte el Alex a dallal együtt nekem énekelni a szöveget, mire a két fiú az oldalán csak nevetett.

-Mit ittál Alex?-kérdeztem mosolyogva-mire felém nyújtotta a poharát, amibe belekortyoltam és éreztem egy kis alkoholt.

-Most nem sírok,pedig belehaltam. Mennék,de a szívem már neked adtam!-énekelte tovább erősen gesztikulálva miközben megfogta a kezem,hogy hatásosabb legyen. Megvártam míg befejezi a részét és elkezdtem én is.

-Egy dobbanás, egy lüktetés, egy kézfogás egy szívverés...-énekeltük együtt később pedig a többiek is csatlakoztak, majd mindenki lassú táncba kezdett. Ashley Trevor vállára hajtotta a fejét és úgy táncoltak, Aaron elém lépett, nyilván be akarta hajtani az ígért táncot, de mielőtt megszólalhatott volna, valaki megfogta a karom és magához fordított. Connor mosolyával találtam szembe magam aki derekamra helyezte kezét, enyémet pedig nyakába akasztotta és lassú mozgásba kezdett a zene ritmusára. Rámosolyogtam.

-Köszönöm.-mondtam 

-Szívesen.-mondta nevetve, én pedig vállára hajtottam fejem, közben látva Lucyt aki jól elszórakozott Adammel és Alexel együtt táncolva. Annyira boldog voltam,hogy Connor ölel. ENGEM! JUJJJ! :$ Ráadásul ilyen közel még sosem voltunk egymáshoz(kivétel a tornácon este) így éreztem kellemes illatát, amire gyomrom görcsbe rándult. A szám végén elváltunk egymástól, de a szemkontaktust tartottuk. 

-Csajszi mondj egy számot!-mondta Trevor mellém állva.

-Öhm....Ellie Goulding:Burn !-mondtam majd felcsendült a szám, nagy hangerővel mire Lucy és Ashley mellé mentem és együtt táncoltunk hárman, na meg persze énekeltük a számot.

-And we gonna let it burn burn burn We gonna let it burn burn burn burn!-énekeltük hangosan. Lucyt Alex maga felé fordította és elkezdtek ugrálni. Hirtelen valaki megpörgetett. Aki Trevor volt. Mosolyogva néztem barátomra, majd egyik karomat vállára raktam és énekeltem vele együtt nevetve. Ez a szám nagy sikert aratott, Ashley Codyval nevetgélt aki időközben visszajött és nem látszott rajta,hogy bármi baja lenne. Connor egy pohárral a kezében Adammel nevetgélt valamin. Majd egy új szám következett Martin Garrix Tsunami című száma.Amire mindenki táncolt, kivétel nélkül..

* * *

Éjfél előtt épp a konyhában voltam és egy újabb csipszes zacsit kerestem mikor beugrott mit mondott Connor. Egyből hagytam a chipszet és kiszöktem észrevétlenül a házból. Ahogy becsuktam az ajtót, egy kar fogta meg csuklóm, mire kissé felkiáltottam,de a benti társaság a hangos zene miatt nem hallhatta.

-Nyugi csak én vagyok.-mondta Connor mikor már vele szembe álltam.-Meg fogsz fázni.-mondta mikor látta,hogy csak a kék mini ruhám van raktam, meg egy magassarkú. Különös,de nekem is csak akkor jutott eszembe,hogy elfelejtettem a kabátom, hát most már mindegy.

-Á nem.-mondtam habár én sem gondoltam komolyan. Connor elmosolyodott, majd levette a kabátját és vállamra terítve átkarolt egyik karjával.

-Connor mit értettél az alatt,hogy elmondasz mindent?-kérdeztem felé fordulva.

-Gyere kicsit távolabb kell mennünk. Ígérem mindent meg fogsz tudni.-mondta majd az erdő felé kezdett húzni. Követtem, majd egy ideig gyalogoltunk és a tó mellett egy kis tisztásnál megálltunk.

-Miért jöttünk ide?-kérdeztem értetlenül. Egyáltalán nem értem mi ez az egész.

-A nyakláncod.-mondta majd nyakamhoz nyúlt és hajamat félre söpörve levette a láncot. A földre dobta majd szorosan mellém állt.

-Fogd meg a kezem és ne félj!-mondta majd kezemet összekulcsolta övével és a hóban heverő láncra meredt. Még mindig nem értettem semmit, de én is a nyakláncot kezdtem el nézni. Egy ideig semmi nem történt,majd hirtelen elolvadt a hó a nyaklánc körül egy nagy körben. Azt hittem káprázik a szemem. Hirtelen a lánc eldeformálódott és a forever felirat már olvashatatlan lett. A lánc szintén egy körré alakult át majd megnagyobbodott. A nagy kört amit formált közepébe egy tisztás jelent meg zöld fűvel és virágokkal a talajban. Mintha a hótakaró alatt egy másik világ lenne ahol nyár van. Nem hittem a szememnek ahogy a kört néztem. Most tényleg ennyit ittam? Connorra néztem aki biztatóan mosolygott és megszorította kezem majd elindult a kör felé. Én megtorpantam mire visszafordult hozzám.

-El nyugi, nem lesz semmi baj! Bízz bennem!-  Elnek szólított?Így még sosem hívott senki sem.Egyik kezével megérintette arcomat pont úgy mint tegnap este, másikkal pedig még mindig kezemet fogta. Bólintottam majd a kör felé haladtunk és mikor már egészen a szélén álltunk, Connor átkarolt és velem együtt beleugrott. Egyszerűen fantasztikus volt. 

Egy körben haladtunk végig villám gyorsasággal. Kékes színű alagút volt és a legvégén egy vakítóan fehér fény. Az alagút mindössze pár másodperces volt, majd egy virágos tisztáson kötöttünk ki. Pontosabban kb 1 méter magasról oda estünk. Connor feltápászkodott a földről és egyik kezét felém nyújtva felhúzott. Felálltam és körül néztem.

A zöld fák a fű nagyon szép látvány volt, de furcsa is mert az előbb még tél volt és nem is itt voltunk akkor hogy kerültünk ide?
-Connor hol vagyunk?-néztem a mellettem álló fiúra aki halványan elmosolyodott.
-Üdvözöllek Summermoon-ban!-monda majd a fák felé fordult. MI VAN? Mi az hogy Summermoon-ban? Ilyen hely nem szerepel a térképen. És hogy kerültünk ide? Mi ez az egész???